Más, kedvelt gyógynövényekkel ellentétben, a medveszőlőre csak a 18. század közepén figyeltek fel az orvosok. A 19. század elején vezették be gyógyító szerként, ma már azonban minden érvényes gyógyszerkönyvben megtalálhatjuk.
A medveszőlőlevél bevált, hatásos gyulladásellenes szer a vese, a hólyag és a húgyutak területén. Időben és helyesen alkalmazva a medveszőlőlevélből készített tea az akut panaszokat legkésőbb három nap alatt csökkenteni tudja.
A tudomány a medveszőlőteát kiegészítő terápiaként ajánlja a hólyag- és vesebetegségekben, viszont óva int a hosszú távú alkalmazástól, mert hidrokinonmérgezést okozhat. Általában nincs is szükség hosszas alkalmazásra, mert az akut vese- és hólyaghurut a medveszőlőlevél teájával kezelve rendszerint néhány nap alatt elmúlik.
Tehát felfázás, női problémák esetén kíváló gyógyhatással bír.

A medveszőlőben található fő hatóanyag az arbutin, amelyből a lúgos vizelet hatására válik szabaddá a tulajdonképpeni hatóanyag, a hidrokinon. A lúgos vizeletet hosszú távon kizárólag növényi táplálék fogyasztásával érhetjük el, de mivel a medveszőlőlevél-teát általában akut esetekben fogyasztjuk, a vizeletet a lehető leggyorsabban kell lúgossá tennünk. Ezt úgy érhetjük el, hogy a teához fél teáskanál vagy bő késhegynyi nátrium-hidrogénkarbonátot (szódabikarbónát) adunk. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a medveszőlőlevélnek nagy a csersavtartalma. Ha ez teljes egészében belekerül a teába, akkor nagyon megterheli az emésztőtraktust. Ezen egészen egyszerűen úgy segíthetünk, hogy a teát hidegen készítjük el.

A medveszőlőlevél további hatóanyagai a flavonoidok, a triterpének és a monotropein.

A medveszőlő botanikai neve Arctostaphylos uva-ursi. A hangafélék (Ericaceae) családjába tartozik. Hűvösebb éghajlaton él, Magyarországon nem őshonos. Alacsony, örökzöld cserje, amely hosszú ágakat növeszt, és ezek gyökeret eresztenek. Így kiterjedt, sűrű telepeket találhatunk. Bőrnemű levelei vastagok és érdesek, általában fordított tojás, néha ásó alakúak. Felületükön a levélerek feltűnőek. A vörös áfonyával ellentétben a medveszőlő levelének alsó felszíne nem barnán pettyezett. A medveszőlő kicsiny virágai fehérek, rózsaszín csücsökkel; alakjuk harangra vagy kancsóra emlékeztet. Az ágas virágzatból gömb alakú piros gyümölcsök lesznek, amelyek ugyan nem mérgezőek, de a vörös áfonyával összehasonlítva, sokkal kevésbé élvezhetőek.

Drogként a leveleket használjuk. Bár egész évben szedhetjük, mégis a legjobb késő nyáron. A kereskedelemben kapható medveszőlőlevél kizárólag vadon termő növényekből származik.